Schmitt Pál ezzel szemben továbbra is kellemes ember, mégis kellemetlenséget ébreszt azokban, akik ennél a teljesítménynél jóval többre vágynak egy államfői tisztség betöltőjétől. Schmitt Pál egy év alatt mém lett, aminél méltóbb hírverést is el tudnánk képzelni egy elnök körül. A mémséget pedig nem lehet kizárólag az ellenséges tevékenység aknamunkájának tekinteni: hétről hétre szállította az újabb és újabb meghökkentő, vicces, kínos epizódokat, amiket a tisztelet jegyében most nem részleteznénk. Arra azonban ki kell térni, amit egy pár nappal ezelőtti, Magyar Hírlapnak adott emlékezetes interjúban mondott: „elmenni egy mérkőzésre, és kimenni a drukkerek közé egy zacskó szotyival, az az én habitusom”.
Tudjuk, az emberek emberéről van szó, de már megint a néppel való barátkozás kellemes tevékenységét érezzük kellemetlennek. Mondjuk ki: kevés prolibb szokás van a meccsen szotyizásnál, különösen, ha lendületes köpködéssel és szemeteléssel jár együtt. Könnyen beszélek, hiszen nem járok focimeccsekre. És nem szotyizok közterületen. Elvárható, hogy ne a szotyizás legyen királyaink és kormányzóink, Mádl Ferenc és Sólyom László utódának nyíltan vállalt habitusa. Több méltóságot, elnök úr!
